Péterfy-Novák Éva: Apád ​előtt ne vetkőzz

img_0704.jpg

Nem rendhagyó poszttal jövök. Ilyen nem igazán fordult eddig elő, illetve úgy gondolom, hogy az utolsó is lesz.

Nem ajánlót írok, hanem egy levelet. Egy levelet magamnak, illetve Nektek olvasóknak.

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz című könyvéről van szó. Miután elolvastam, legalább egy hétig rágódtam a történeten. Majd jött egy újabb hét, és én csak néztem a megnyitott oldalamat, azon töprengve miként írjak róla. Nem ment. Egyszerűen képtelen voltam rá, csak bámultam az üres képernyőt.

Kedves Péterfy-Novák Éva!

Köszönöm Neked ezt a könyvet. Nem tudom, hogyan volt ennyi erőd, hogy ezt végigvidd, megírd – mennyi energia és lelkierő kellett ehhez? Nem tudom, elképzelésem sincs, - azonban én, a kisember emelem kalapom és mélyen meghajlok előtted. Maradandót alkottál minden téren, minden nézőpontból. Kicsit meghaltam közben, kicsit megszakadt a szívem, kicsit levált egy darab a lelkemből.

Mint egy soha meg nem álló körhinta, amiből nincs kiszállás. Pörögtem és pörögtem megállás nélkül, - néha jól éreztem magam és mosolyogtam, aztán jött a rosszullét és azt gondoltam: most kellene kiszállnom, pont most, itt meg kellene állnia a körhintának. De nem állt meg, mert nem engedted. Magaddal rántottál és még mindig ezen a körhintán ülök.

Nem sikerült egy nap alatt a végére érnem a történetednek, de biztos megérted, miért. Vannak azok a regények, amiket az ember bedarál, - ez nem ilyen, időt kellett hagynom neki. Gondolkodni akartam rajta, - megélni? Nem, ezt én nem tudom megélni, hisz soha nem kerültem ilyen helyzetbe, de kaptam tőled egy irányt. Vagy nevezzem útmutatónak?

 Megviselt és mély nyomot hagyott bennem, amely végigkísér egész életem során. Rengeteget olvastam már, de egy biztos, kevés az olyan történet, amiről tudom, hogy minden részletére emlékezni fogok.

Őszintén mondom: képtelen lennék még egyszer a kezembe venni úgy, hogy elolvassam - egyszerűen nem menne. Minden tisztelettel, ezt bóknak szánom – mert ez tényleg az a történet, amit az agyamba véstél, kitörölhetetlenül.

Azóta többször is felteszek magamnak bizonyos kérdéseket: Mennyire nézek máshogy egyes emberekre? Nagyon. Mennyire értettem meg, hogy miért nem szólnak a gyerekek, ha szexuális áldozatokká válnak? Teljesen. Mi az oka annak, amiért egy felnőtt emberből szörny lesz? Vagy inkább máshogy: Szörnynek születik, vagy szörnnyé változik az ember? Sok kérdésre kaptam választ, de legalább ennyi új kérdés vetődött fel bennem.

Ha a szereplőiden gondolkodom, nehéz megmondani, hogy mi a normális. Erre a kérdésemre, - hiába keresem – nem kapok választ. Viszont, amivel teljesen megdöbbentettél: Egy karakter, akit gyűlölnöm kellett volna, de nem ment. Azaz, mégis. Gyűlöltem és szerettem. Egyfolytában keveredett bennem ez a két érzés. Miért éreztem megértést? Persze, tudom miért, de nehéz megemésztenem, felfognom és megértenem.

Köszönöm Neked, hogy megírtad az Apád előtt ne vetkőzz című könyvet. Kevesebb lennék nélküle, mégis több. Ki érti ezt? Én biztosan nem.

Tisztelettel: Krénusz Zsófia

Anarchia Könyvblog

img_0705.jpg

 

 

Fülszöveg:

 

Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.

Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."

Kiadó:
Oldalak száma:
213
Kiadás éve:
2019
Borító:
KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ