Gabriel Tallent: Drága ​kis szívem

Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mi is játszódik le bennem a könyv hatására. Veszteség és fájdalom keveréke váltakozik. Mintha víz alá kerülnék és képtelen lennék a víz felszínére jönni, fuldoklom, kapálózok, hogy levegőt vehessek, de nem megy. Néha felbukkanok egy-két mély lélegzetvételnyi időre, de aztán a következő oldalak, mondatok és szavak újra lenyomnak a víz alá. Kiáltani akarok, hogy most már elég, ez már túl sok, nem bírom tovább. Mégis vonz, akarom a következő oldalakat. A bőröm alá kúszott és beette magát oda- mélyre és végérvényesen.

Egyszerre gyönyörű és borzalmas, ami szinte képtelenség, én magam sem tudom megmagyarázni a gyönyörűségét, mégis ilyen ez a könyv. Csontig hatoló borzalmak, azonban vannak olyan részek, amikor a lelkedben érzed, hogy valami kiteljesedik. Megérted, hogy ez olyan, mint egy elüszkösödött végtag, meg kell tőle szabadulnod. Nehéz, úgy gondolod képtelen vagy rá, de meg kell tenned, hogy végre megszabadulj a beteg résztől, de megéri, mert utána szabadulsz fel, utána érzed azt, hogy élsz.

Történet:

Teknőc 14 éves fiatal lány, akinek az élete maga a borzalom. Bár Ő ezt nem érzi, hisz ebben nőtt fel, így nevelték. Számára ez természetes, mint ahogy az is, hogy az apja úgy bánik vele, mint az állatokkal, vagy mint azokkal a nőkkel, akik szerinte csak egy dologra jók. Igen, Teknőcöt bántalmazzák. Fizikailag, szexuálisan, verbálisan. Ezek a dolgok után úgy érzi, az apja szereti őt, és a lány is szereti az apját. Nem tudja miért, egyszerűen csak gondolja, hogy ez a szeretet melyet az apja így mutat ki - ilyenkor boldog. Amikor Martin, az apja, dolgokra kényszeríti, tudja, hogy ez az Ő javát szolgálja. Martin szerint jön a világvége, ehhez a lányának meg kell tanulnia túlélni. Valahol azonban Teknőc érzi, hogy mindez rossz, még nem tudatosult benne, még nem jött elő, várat magára, de már ott formálódik benne a gondolat.

"Azt akarom mondani kölyök, hogy, nagyon sokat jelentesz nekem. Szeretlek. Tudom, hogy sok mindent rosszul csinálok, tudom, hogy cserben hagytalak, és foglak is még, és a világ, amelyben felnősz... nem az a világ, amit szeretnék."

Egy nap úgy dönt, elmegy otthonról. Tisztában van vele, hogy ezért bűnhődni fog, amikor hazaér, vagy amikor az apja rátalál, mégis mennie kell. Cipő nélkül, csak úgy, ahogy előtte lefeküdt aludni, útra kel. Nem tudja hova és miért, de most ezt kell tennie. Két fiatal fiúba botlik bele, akik ugyanabba az iskolába jártak, ahova Ő. Jacob és Brett. A srácok eltévedtek, bár Teknőc eleinte nem mutatja magát, csak óvatosan követi őket, tudja, hogy előbb utóbb segítségre szorulnak majd. Amikor már látja, hogy nincs esélyük a fiúknak arra, hogy megtalálják a kivezető utat, előbukkan a rejtekhelyéről. Így kezdődik egy különös barátság, amely veszélyes mindenkire. Teknőc önzőnek érzi magát, hisz, ha apja rájön, hogy az életébe mások is belecsöppentek annak nagyon kemény vonzata lesz, mind a fiúknak, mind önmagára nézve. Mégis képtelen elengedni ezt az újfajta érzést. A tartozás érzését. A normalitásba való érzést.

Az oldalak és lapok előrehaladtával Teknőc karaktere egyre erősebb lesz. A szemünk előtt bontakozik ki, ahogy öntudatára ébred, ahol a félelem és düh keveredik benne az apja iránt. Már nem az a lány, akinek csak saját magára kell vigyáznia, hisz ott van Jacob, akit távol kell tartania magától, hogy ne essék bántódása. Később pedig megjelenik Cayen, egy tíz éves kislány, akit Martin egy több hónapos lelépése alkalmával „szedett” össze.

"Teknőc nem mond semmit, csak öleli, és miközben öleli, azt gondolja: tudok rá vigyázni, és ha szeretetet nem tudok is neki adni, törődést igen, ennyit talán megtudok tenni."

Idei évem egyik legnehezebb olvasmánya volt. Most kicsit üres vagyok, kicsit nihillé váltam. Azonban ez nem azt jelenti, hogy megbántam a könyv elolvasását, sőt: kevesebb lennék nélküle. Gabriel Tallent olyat alkotott, ami feledhetetlen.

 

Fülszöveg:

Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül – a világvégére.

Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította. 

Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából, mely megjelenése után azonnal felkerült a The New York Times bestsellerlistájára, fontos irodalmi elismeréseket kapott, és két tucat országban vásárolták meg a jogait.

„Egyhuzamban olvastam végig, pedig már hajnalodott, és el kellett érnem egy kora reggeli gépet: ebben a letehetetlen könyvben Gabriel Tallentegy lány  testi, lelki, szellemi függetlenségéért vívott harcát tárja elénk brutális őszinteséggel és lenyűgöző gyengédséggel. Az eredmény egy szívet tépő, első regény, amely egyszerre sokkol, megráz és felemel.” - Celeste Ng

"Azonnal magával rántja az olvasót, Tallent bámulatosan tehetséges író.” - The Washington Post

“Remek tempójú kalandregény, különös és emlékezetes könyv.” - The Guardian

“Szívszorító regény, pazar bemutatkozás.” - BBC

Gabriel Tallent Új-Mexikóban született, két anya nevelte fel a mendocinói tengerparton. 2010-ben diplomázott a Willamette Egyetemen, majd két szezonon át ifjúsági túrákat vezetett Északnyugat-Amerika isten háta mögötti vadonában. Ma Salt Lake Cityben él.    

Fordította: Békési József

Kiadó: 21. Század Kiadó

Kiadás éve: 2018

Kötés típusa: Keménytáblás, védőborítóval