Határidőnapló | február 4. – Rákellenes világnap

Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók… És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

A rákellenes világnap alkalmából egy számomra igen kedves könyv értékelését, kifejtését hoztam el. Ez a mű Lisa de Jong-tól a When it rains... - Amikor esik. A regény moly.hu-s adatlapjára a mű címére való kattintással juthatsz el, itt találod a fülszövegét is.

,, Az élet egyszerűen érthetetlen, őrjítő ez az egész. Mindenkinek járna a teljes élet, szerelemmel, házassággal és gyerekekkel. Mindenkinek joga volna pályát választani, és megvalósítani az álmát.”

Értékelésem:

Eme alkotást már évekkel ezelőtt a kezembe vettem, azonnal a szívembe lopta magát. Még akkor megfogadtam, hogy legközelebb akkor olvasom, amikor már a saját könyvemként vehetem le a polcomról. Így számomra is hatalmas dolog volt, amikor pár hónappal ezelőtt sikerült megvásárolnom, bár a vásárlásom első körben kudarcba fulladt.. Nehezen találtam még eladó példányt a könyvből, a kiadónál is érdeklődtem ezzel kapcsolatban, ám sikerült megoldanom a helyzetet és most méltó helyet foglal el a többi könyvem mellett.

Számos esetben a ’kedvenc könyv’ kérdésre válaszként az épp aktuális, vagy nemrég olvasott könyvet említem. Azonban úgy érzem, hogy legközelebb, ha valaki felteszi nekem ezt a kérdést, akkor nyugodt szívvel fogom azt mondani, hogy Lisa de Jong könyve az!
Mert az Amikor esik a pokol és a menny kapujában egy vékony kötélen táncoltat. Apró darabokra szaggatja a szíved, s mikor épp megnyugvásra lelne, akkor történik valami, ami miatt ismét üvegszilánkokra törsz. Hatással van a gondolataidra, a lelkedre és az érzelmeidre. Nem enged ki a karmai közül, amíg az utolsó oldalakat el nem éred. Mikor ez bekövetkezik, akkor pedig már el sem akarod hinni, hogy ennyi volt.

,, Nem igazságos az élet. Gyakran nagyon nehéz helyzetbe hoz minket, és egyedül kell megbirkóznunk olyan dolgokkal, amelyekkel nem kéne minket sújtania. Az élet képes egyik nap mosolyra késztetni, hogy aztán másnap összetörjön apró darabokra.”

Hogy én miért avanzsáltam kedvencnek ezt az alkotást?
Mert az Amikor esik annyira valóságosan repít minket a történetszálon végig. S igazából mintha velünk, körülöttünk zajlana az egész. A szomorú igazságot fedi fel előttünk az élettel kapcsolatban. Oldalról oldalra bebizonyítja nekünk, hogy mennyire igazságtalan tud lenni az élet és hogy egyik pillanatról a másikra hogyan dőlhet romba minden. Pontosan ezt mutatja meg, hogy pár boldog pillanat után hogy csap be a villám ismét és ez milyen hatással van ránk és a mindennapjainkra.
Az Amikor esik vigaszt nyújt, támogat a rossz pillanatokban és nem utolsósorban alátámasztja azt, hogy minden vihar után kisüthet a nap. S nem szabad feladnunk semmit, főleg nem saját magunkat, amikor csak reménytelenséget és kilátástalanságot érzünk magunk körül.

,, A hallgatás nem jelent semmit, és mégis mindent.”

Kate Alexander egy csinos, határozott lány volt tele álmokkal és célokkal. Egészen addig, amíg az egyik gimnáziumi partin történt vele valami. Valami visszafordíthatatlan, valami, ami megölte lelkileg és teljesen szétzúzta a jövőjét.
Kate már csak tengődik napról napra. Beau a legjobb barátja, már kisgyermekkoruktól kezdve. Azonban azóta minden elromlott kettejük között. A fiú főiskolára megy, bár számára is fájó itt hagyni a lányt.

A lány a gimnázium után az édesanyjával együtt dolgozik a közeli étterembe. Szereti az ottani embereket és a munkára sincs panasza.
Az egyik nap egy ismeretlen fiú tér be, aki rögtön felfedezi Kate-ben a szépséget. S valamiért úgy érzi, hogy muszáj megismernie őt. Muszáj megtudnia, hogy miért nincs fény abban a gyönyörű szempárban. Meg kell tudnia, hogy miért nem mosolyog az a gyönyörű orca.

,, Féltem egyedül maradni. Féltem, hogy újra megteszi. Egykor tökéletesnek láttam ezt a világot, de ez a kép összetört. Nem maradt belőle más, mint néhány szilánk, amit nem tudtam újra összeragasztani.”

Kate úgy érzi, hogy bízhat Asherben. Jól érzi vele magát,illetve ő nem tudja milyen volt előtte, így nem is fogja feszegetni neki, hogy mi miatt változott meg. Nem akart beszélni róla, csak el akarta felejteni őt és mindazt amit elvett tőle.

De mi történik, ha a legjobb barátunkról kiderül, hogy többet érez? Mi történik, ha egykor bármit megtettünk volna azért, hogy viszonozhassuk a szerelmet? S vajon kibírja a kettejük kapcsolata ezt a hullámvasutat?

,, Megtette azt, amit én nem mertem, amikor ugyanígy éreztem pár évvel ezelőtt. Én pedig azt tettem, amitől akkor féltem, hogy ő teszi majd velem. Émelygés fogott el, amikor arra gondoltam, mit tettem vele. Ő a kezembe adta a szívét, én pedig összezúztam.”

Kate és Asher egyre közelebb kerül egymáshoz. Kezdik megkedvelni egymást, egyre több közös programot szerveznek. Kate kezd ismét kivirágozni, mintha elfordítottak volna benne valamit és egy hatásos gyógymódra lelt volna a szíve.
Beau összetörik, amikor rájön mi történik. Számára már jó ideje csak Kate létezett, de valamiért sohasem mert lépni. Valamiért úgy érezte nincs itt a megfelelő idő a kapcsolatuk tisztázására, amire ez megtörtént addigra már késő lett.

A lány úgy érzi kapott egy második lehetőséget az élettől. Látja, hogy Asher múltjában is történt valami, ami miatt nem teljesen önfeledt és amit próbál titkolni, de mégis ott van vele minden percben. Meg akarja tudni, hogy a pimasz mosolyú srác miért jelent meg pont náluk, s mi miatt menekült el otthonról.
Azonban olyan titkok látnak napvilágot, amik elveszik a reményt Kate-től. Úgy érzi másodszor is próbára teszi az élet, s másodszor is állnia kell a sarat. Azonban most nem saját magáért, hanem Asherért.

,, Megtanított rá, hogy amíg lélegzem, addig nem ért véget az életem, és hogy nem szabad olyan gyorsan leírnom magam. Az lehet, hogy nincs hatalmam minden fölött, ami történik velem, de eldönthetem, hogyan reagálok a dolgokra. Megtanította, hogy minél több kockázatot vállalok, annál kevesebb félelmet érzek majd később. Ha még egy kicsit sem mozdulok ki a komfortzónámból, sosem leszek képes rá, hogy úgy éljem az életet, ahogy kell.”

Kate hogyan tudja feldolgozni mindazt, amit megtudott? Hogyan tudja a szerelmét annak utolsó útjára elkísérni? S miként fogja túlélni mindezt?

A lány szabadságot vesz ki, minden egyes pillanatot a fiúval akar tölteni. Olyan élményeket is akar szerezni, amikre már soha sem lesz lehetőségük közösen. A legrosszabb pillanatokban is mellette áll, támogatja és sziklaként védelmezi.
Ám bekövetkezik az a perc, ami pontot tesz a dolgok végére. De vajon Kate hogyan tölti a napjait Asher után? Egyáltalán milyen érzés lesz az ő mosolya és a sötét tekintete nélkül felébredni?

,, Mintha Asher egy végtelen sebet égetett volna a belsőmbe, és a szívem egy mély, sötét örvénybe zuhant volna. Ez volt a leggyönyörűbb és egyben legfájdalmasabb élmény, amit valaha átéltem.”

Sokszor ha úgy érzem, hogy elegem van, akkor az a motivációs idézet jut eszembe: „ Lehet, hogy nem könnyű az életem, de Isten a legnehezebb csatákat, mindig a legjobb harcosainak adja.”
Ebben az esetben is úgy érzem, hogy ez az idézet tökéletesen igaz Kate-re. Mert egy igazi harcos, akinek rengeteg dologgal kell megküzdenie és bizony nem egyszer tört darabokra, de mégis képes felszívni magát, megmutatni milyen erő rejlik benne és a legnagyobb viharban is állva maradni.

,, Bámulatos, hányszor mondtam életemben: „ Ezt majd szeretném valamikor megtenni”, nem is gondolva rám hogy ez a valamikor talán sosem jön el. Soha többé nem veszem biztosra a ,,valamikort”.”

Meg sem tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor fakadtam sírva és hányszor hallottam a saját szívem megtörését is. Mert ez a regény összeszorítja a gyomrunkat, megfacsarja a szívünket és a gondolatainkba férkőzik.

A legszomorúbb az egészben, hogy Asherben egy olyan fiút ismerhetünk meg. Aki szinte minden lány tökéletes, álombarátja lehetne. Önzetlen, odaadó és nem utolsó sorban figyelmes. A saját halálával kellett volna törődni, ám ekkor is Kate foglalkoztatta. A jövőre is tartogatott számára ajándékot, mentsvárat.
S ami talán még szomorúbb, hogy bizonyosságot tesz arról, hogy sokszor azok az emberek mennek el, akiknek még élniük kéne. Akiknek még mosolyogniuk kéne, házasságot kötni, gyereket nevelni.

,, - (..) Meg akarlak ismerni, és melletted akarok állni, de azt hiszem, az már nem megy, hogy csak a barátod legyek. Meg akarlak csókolni, amikor csak kedvem támad. A karomban akarlak tartani. Azt akarom, hogy elmondd az összes titkodat, és el akarom mondani neked az én titkaimat. Azt akarom, hogy része legyél az életemnek.”

Az Amikor esik a te regényed:

- ha keresel egy könyvet, ami letehetetlen

- ha szeretnél megismerni egy történetet, ami reális lábakon áll, de talán a legrosszabb rémálmodat jeleníti meg

- ha szereted az olyan műveket, amik érzelmi mámorba ejtenek

- ha szereted a Vörös Pöttyös könyveket és megismernél egy újabbat közülük

- ha néha szívesen sírsz egy könyvön és szakítod szét a lelked

- ha többször gondoltál arra, hogy belekezdj, de még eddig nem mertél

Zivatar mai napi bejegyzését itt olvashatod el: Zivatar - február 4. 

További kedvenc részleteim a műből:

,, Ott voltam aznap este is.
Azon az estén, ami után visszahúzódtam egy sötét világba, ahol az égen nem ragyogott csillag, nappal nem sütött a nap, és engem elhagyott minden remény.
Azon az éjszakán véget ért az életem.”

,, Én hiszek abban, hogy az élet véletlenek sorozata, és aznap este a véletlenek nagyon elbántak velem.”

,, Az ágyamra zuhantam. Patakzottak a könnyek az arcomon, eláztatták a párnámat, amíg már nem tudtam tovább sírni. Nem kéne az embernek többet sírni, mint mosolyogni.”

,, Minden, amit az életről gondoltam, tévedésnek bizonyult. Nem bízhatok az emberekben csak azért, mert tudom a nevüket. Meg kell tanulnom megállni a magam lábán, hogy megbirkózhassak a problémákkal, amiket az élet hoz elém.”

,, Úgy zuhanyoztam, hogy nem égettem vörösre a bőrömet a forró vízzel, és úgy mentem munkába, hogy nem pánikoltam. Nehéz küzdelem lesz, de tudom, egyszer eljön a nap, amikor képes leszek a pozitív dolgokra figyelni a negatívak helyett.”

,, Ha elutazik, vagy úgy dönt, hogy napokig nem jön felém, teljesen magamba zuhanok. Kell valaki a közelembe, akire számíthatok, és akiben bízhatok. Nem akarok még egyszer kiszolgáltatott lenni. Nem akarom soha többé azt érezni, hogy kihasználnak.
Vagy velem van, vagy nincs.
Nincs középút.”

,, - Mostantól kezdve…
Megcsókolt.
- Amikor esik az eső…
Megcsókolt.
- Gondolj rám!”

,, A szerelem a legerősebb érzelem, és mindnyájunkban ott lakozik. És ha az ember rátalál, segíthet enyhíteni az összes fájdalmas érzést, amely láthatatlanul bennünk rejtőzik.”

,, Azt hittem, tudom, mi a fájdalom, de ilyet még nem éreztem. Ez a gyötrő, bénító, szívet tépő szenvedés áthullámzott az egész testemen, haraggal és zavarodottsággal a nyomában.”

,, Gyűlöltem ezt a helyzetet! Már megint fejtetőre állt a világom, és ezúttal nem tehettem semmit, hogy rendbe hozzam.”

,, Hagyta, hogy beleszeressek, amikor tudta, hogy nem lehet az enyém örökre. Miért tette? Miért hagyta, hogy beleszeressek, ha tudta, hogy hamarosan elhagy?”

,, Amikor az ember elveszít valakit, akit szeret, tele van megbánással. Bárcsak megölelte volna, megcsókolta volna, beszélt volna vele… Én nem akarom ezt érezni. Mindent meg akartam tenni vele ma éjjel, akkor, ha fáj, mert hátha ez az utolsó esélyem.”

,, Amikor esik az eső, gondolj rám! Én leszek a te esernyőd, Kate. Én leszek a fal, ami megvéd a vihartól, amikor túl nehéz lesz az élet. Ne hagyd, hogy elsöpörjön a vihar!”

,, Magamban emésztettem a szavait. És amikor végre megértettem, az olyan volt, mint egy arculcsapás. Tévedtem. Majdnem három évig tévedésben éltem.
Itt az ideje, hogy ezt végre helyrehozzam.”

,, (..) sosem szabad senkit és semmit biztosra venni. Túl könnyű azt feltételezni, hogy ha valaki egyszer besétál az ember életébe, mindig ott is marad. Megtanultam, hogy egyetlen nap, egyetlen pillanat, egyetlen apró balszerencse megváltoztathat mindent.”