Szerencsém volt az egyik kedvenc magyar írónőmnek feltenni pár kérdést. Megtiszteltetésnek érzem és köszönettel tartozom azért, hogy beleegyeztél és legújabb interjúalanyunk lettél! 

Regényeit az Imádom a könyveket lehetősége által ismerhettem meg, amiért szintén köszönettel tartozom. Nem szeretem a kicsit is történelmi témájú könyveket, de Tomcsik Nóra könyvei valahogy kivételt élveznek ez alól. Ugyanis az ő történetei valahogy magukkal ragadnak és el is feledkezem arról, hogy épp milyen háborús viszonyok között vagyunk. (Persze ott nem, ahol az írónő emlékeztet minket rá. �)

Legelső részét a regény sorozatának, A változások korát kicsit félve vettem a kezembe, de annál nagyobb izgalommal értem a mű végére. 
Hogy miért? Az ajánlómat eléred a regényről itt: A változások kora 1. 

,, Egy történet, ami tele van izgalommal és érzelemmel. Egyszerűen csak pörögtem a szereplőkkel, mert annyira beleéltem magamat a lapok mélységeibe, hogy nehezen tudtam elszakadni tőlük. Aztán a gondolataimat is lefoglalták.
Egy regény, ami nemcsak kissé történelmi, de rengeteg kalandot rejt magában. Amik csak arra várnak, hogy az olvasó belemélyedjen!"
(részlet az ajánlómból) 

,, George átkarolta húgát, de nem szólt semmit. Félt attól, ami rá vár. Jól tudta, hogy minden megváltozik, ha pappá szentelik. Elhatározását ettől függetlenül sziklaszilárdnak érezte. Mégis fájdalmasak voltak a búcsú pillanatai. Maga sem tudta, mi kovácsolta össze őt, húgait és Henryt ilyen szorosan. Nem tudta még, mi vár rá, milyen távol lesz tőlük, akiket a földön a legjobban szeret, de azt érezte, hogy a sorsuk összefonódik, bárhol legyenek is.” 
(kedvenc idézetem az első részből)

A második kötet picit talán lentebb került az olvasási élményeim között, mint az első. De ez is egy olyan rész volt, amelyben rengetegszer izgulhattunk szereplőink miatt. Az ajánlómat elolvashatod itt: A változások kora 2. (Az elveszett ifjúság)

,, Harc, küzdelem, vér, sérülések.
Ezek lesznek, amik leginkább jellemezni fogják a regényt.
Az írónő bámulatos köntösbe bújtatta mindazokat az érzéseket, melyeket átszeretne adni az olvasóknak.
Lesznek akik elesnek, de lesz aki megmenekül? 
Történetünk hősei közül vajon ki lesz az, akinek szembe kell néznie a halállal?"
(részlet az ajánlómból)

,, (..) Néha úszni kell az árral, elfogadni, amit kaptál. Isten nem ad nagyobb terhet, mint, amit el tudunk viselni – folytatta George. Egy pillanatra elgondolkodott, majd halkan hozzátette. – Bár néha így is piszok nehéz…”
(kedvenc részletem a műből)

Lehetőségem volt előolvasni a harmadik részt, ami talán mindhárom regény közül a szívem csücske lett. Ám az írónő olyan kérdéseket juttat az olvasó eszébe, ami még inkább a székhez szögezi azt, aki kezébe veszi a könyvet. Az ajánlómat itt eléred: A változások kora 3. (Az új idők hősei)

,, Háború, bosszúvágy. Minden érzelem megjelenik a műben és egy olyan regényt alkot az olvasó számára, mely teljes mértékben ámulatba ejt. Néhol megijedtem attól ami rájuk várt, míg máshol támogattam lélekben őket, hogy túléljék és kibírják amit a sors az útjukba sodort.
Imádtam. Alig várom, hogy az újabb részt is olvashassam.
Egy szenzációs alkotás, mely nemcsak történelmi, de romantikus és kalandvágyó könyvmolyok kedvencévé is válhat. Szerintem ez a regény mindhárom zsánert körülöleli. 
Zseniális, lenyűgöző, érzelmekkel teli! Csak ajánlani tudom mindenkinek!" 
(részlet az ajánlómból)

,, A sebhely nem szégyen. Sőt, legyél büszke rá, mert azt jelenti, hogy erős voltál, hogy valamiért megküzdöttél. ”
(kedvenc részletem a regényből)

Most pedig hoznám a kérdéseket és a kapott válaszokat. Én élvezettel olvastam minden egyes választ, úgy érzem sikerült kicsit többet megtudnom az írónőről és a terveiről. Remélem más is így lesz majd vele! Fogadjátok szeretettel! 

• Ki is vagy igazából, amikor nem Tomcsik Nóra az író vagy? Mivel telnek a mindennapjaid? Mit csinálsz szívesen szabadidődben?

Egy recepción dolgozom Tatabányán, igyekszem nagyon kedves lenni mindenkivel, aki erre téved. Közben teljesen átalakulóban van az életem. Nem rég végre elkezdhettem a saját kis életemet egy külön lakásban, szóval most épp azon vagyok, hogy kialakítsam a kis heti rutinom. Amikor csak tehetem olvasok, és nagyon szeretek sütni meg főzni, ez teljesen kikapcsol, remek stresszlevezető.
Az íráson kívül pedig az utazás a másik nagy szenvedélyem, szeretnék minél többet látni a világból, mert gyönyörű, és tele van történetekkel.

• Mikor kezdtél el írni? Mikor és mi miatt jutottál arra a döntésre, hogy nyilvánosság elé tárod a regényeid?

Az írás – kisebb-nagyobb megszakításokkal – azóta része az életemnek, hogy elkezdtem az iskolát. Mesélni már előtte is szerettem, és mindig tele volt a fejem történetekkel, de valahogy sosem alakult úgy az életem, hogy komolyabban elmélyedhessek benne. Aztán a főiskolán mozgókép szakra kerültem, ahol sok olyan dolgot tanultam (pl. dramaturgia), amiket most a regényírásban is tudok hasznosítani. A változások korát komolyan három éve kezdtem el írni, de az első változat már tizenkét-tizenhárom éve elkészült.

Amikor komolyan belevágtam a történet megírásába, még csak az volt a célom, hogy egyáltalán befejezzek egy elfogadható könyvet. Kudarcként éltem meg a főiskolát, és utána sokáig nem találtam a helyem, végül előszedtem ezt a régóta alakulgató sztorit, és úgy döntöttem, megmutatom, hogy igenis képes vagyok erre. Szóval kicsit dacból indult, mostanra sokkal több.

• Miért a történelmi regények azok, amiben igazán otthon érzed magad? Próbálkoztál valamilyen más műfajban is alkotni már?

Bevallom, sosem terveztem el, hogy milyen zsánerben fogok alkotni. A változásokat sem történelmi regénynek írtam. Ez egy felnőtté válás regény, ami kicsit történelmi, kaland és romantikus is. :D Az olvasók kezdték ráaggatni a konkrét történelmi jelzőt. ettől függetlenül érdekes módon legtöbbször olyan történetek jutnak eszembe, amik valamelyik történelmi eseményt dolgozzák fel, talán, mert ezek teszik rám a legnagyobb hatást, holott nem volt kedvencem suliban a tantárgy. Igazából az ember érdekel, az, hogy az adott korban milyen lehetett a lelkület, hogy az egyén, hogyan küzdött meg ezekkel a nagyhatású eseményekkel, és a történelmi tények csak annyit szerepelnek, amennyire az adott szereplő életének része lehetett.

Írtam már egy meseregényt, aminek tervezek kicsit komolyabb, de még mindig a 12-14 évesek számára befogadható folytatást. Ez egy fantasy tulajdonképpen, és ebben a műfajban is tervezek alkotni, de a krimi is nagyon vonz. Egy valami nem vonz, hogy a jelenben játszódó történetet írjak. Ehhez valahogy nem érzek késztetést.

• A változások kora című sorozatod ihletése honnan ered? Mikor döntöttél arról, hogy milyen történelmi háttérrel, hol és milyen karakterekkel fogod megírni ezt a történetet?

Az első változat egyszerű romantikus regény volt, még tizenöt éves koromban. Már nem emlékszem, mikor helyeztem át a történetet ebbe a korba. Egyszer valahol nagyon megérintett az első világháború időszaka. Mély nyomot hagyott bennem, amit valahogy fel kellett dolgozzak. Hát ebből lett négy kötetnyi sztori. A karakterek közül először csak Henry és Sarah voltak meg. Anna is már szerepelt, csak más néven. George és Charlotte pedig később születtek meg a fejemben. Olyan szereplőket akartam, akik esendők, akiket bár a jóindulat hajt, mégis képesek hatalmas hibákat, vagy épp rosszat elkövetni. Ezért van az, hogy Henry és George, akik a sorozat főszereplői, nagyon megosztják az olvasókat.

• Melyik a kedvenc karaktered A változások kora című könyvekből? És kire vagy a legbüszkébb közülük?

Henry a szívem csücske. Ő volt életem első komolyan kidolgozott karaktere. Egyértelműen az első helyen van, ezért is szenved annyit szegény. Henryt szerethető, de tökéletlen fiúnak akartam megírni, aki a sorozat folyamán válik önérzetes, naiv fiúból, felelősségteljes, erős férfivé. Büszke vagyok rá, de George-ra még büszkébb jelen pillanatban. Szerintem a legújabb kötet után nagyon megérdemli.

• Milyen visszajelzéseket kaptál az eddigi műveiddel kapcsolatban? Mennyire tudod elfogadni a kritikát, az esetlegesen építő jellegű negatív kritikákat?

Lassan két éve, hogy az első kötet megjelent, és azóta, 1-2 közepesebb véleményt leszámítva csupa jó visszajelzést kaptam, ami nagyon jól esik. J Tisztában vagyok a hibáimmal, főleg azokkal, amiket az első könyvben követtem el, így már nem vág földhöz, ha ezeket valaki közli velem. Az első pár alkalommal persze fájt, és elbizonytalanodtam, hogy talán mégsem kéne ezzel foglalkoznom, de aztán mindig meggyőzöm magam. Túlságosan szeretem csinálni. Ráadásul eddig sosem kaptam ócsároló kritikát, csak olyat, amiből építkezhetek, és még többet, amik lelkesítenek. Ennél többre nem is vágyhatnék. Most már csak dolgoznom kell rajta, hogy ez mindig legalább így legyen.

• Nem gondolkodtál el azon, hogy esetleg más név alatt add ki a könyveid? Szerinted jobb az, hogy a saját neved viselik a regények? Miért?

Sosem jutott eszembe, csak amikor láttam, hogy körülöttem szinte mindenki így ír. Nem hiszek abban, hogy ennek olyan nagy jelentősége van, és ha már megdolgoztam egy könyvvel, akkor legyen ott a saját nevem. Sokan állítják, hogy egy hangzatos külföldi név jobban eladja a könyvet még itthon is, és a külföldi piac is könnyebben meghódítható vele. Talán van benne valami, de szerintem a marketing ennél összetettebb, de ez mindenkinek szíve joga.

• Te milyen zsánert kedvelsz? Van kedvenc könyved?

Nagy klasszikus irodalomkedvelő vagyok, de a horror és erotika műfaján kívül bármit elolvasok. Előbbihez túl félős vagyok, utóbbi meg önmagában nem köt le, csak ha egy összetettebb történet része.

Kedvencem sok van, de amiket ilyenkor mindig mondok, az A kis herceg, mert ez volt az első könyv, amit életemben olvastam, és nagyon meghatározta a lelkivilágomat.  A másik a Gyűrűk ura. Ha van számomra könyv és író, ami inspirál, amit példaként bármikor magam elé állíthatok, akkor Tolkien és a művei.

• Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki íróvá válhasson? Vajon bárki képes arra, hogy megalkosson egy művet?

Szerintem az írás, de bármilyen más művészeti ág, nem tanulható teljesen. Tehetség, valami szikra mindenképp kell, viszont önmagában ez sem elég. Ösztönből is lehet csodásakat alkotni, de hosszútávon szükség van „szakmai tudás” elsajátítására. Nem támogatom az író iskolákat, mert olyanokkal is elhitetik, hogy írók lehetnek, akiknek nincsenek meg ehhez az adottságaik, ráadásul nekem az már túlságosan szakmai. Viszont a dramaturgia (igen ez ilyen vesszőparipám, enélkül nincs jó sztori), nyelvtani tudás, tájékozottság a világban, irodalomban kötelező, ha valaki író akar lenni. Persze ezeknél is fontosabb a kitartás, az alázat, az elhivatottság. Ezek közhelyeknek tűnnek, de ezek nélkül tényleg nem lehetsz hiteles. Bármilyen alkotóművésznek lenni, nem egy hobbi, hanem hivatás, amivel az embereket szolgálod, akár szórakoztatsz, akár tanítasz azzal a könyvvel. Felelősséged van, amivel tisztába kell lenni. Kitartás kell, mert ez az út nem könnyű. Rengeteg a kudarc lehetőség, ráadásul maga az írás is egy lelkileg és szellemileg kimerítő folyamat, különösen, ha a téma is erőteljesebb. Aztán, ha a könyved az olvasók kezébe kerül, fel kell készülni, hogy nem mindenki fogja maradéktalanul szeretni. A rossz kritikát sokan nagyon rosszul tűrik, pedig ez is része ennek a létnek, egyszerűen el kell fogadni.

• Többször is változtatsz a kézirataidon, mielőtt megjelenik a könyved? Vagy esetleg amit elsőre kigondolsz, megírsz az nem is változik?

Ahányszor szükséges, de akadt, amit leírtam, és úgy maradt, mert nagyon tetszett. Általában fejben alakítom sokáig a sztorit, és csak akkor írom le, amikor már majdnem biztos vagyok benne, hogy az lesz a végleges verzió. Persze ez semmit sem jelent. Az új idők hősei kötetet például egyszer teljesen kitöröltem, és újra kezdtem, de utána is nagyon sokszor dolgoztam át benne hosszú részleteket, míg megkapta a végleges formáját.

• Milyen saját tulajdonságaidat jelenítetted meg a szereplőidben? 

Tudatosan sosem rejtettem el sem magamat, sem másokat a karaktereimben, de ahogy egyre több időt töltök velük, úgy ismerek rá magamra bennük. Henry – és ezt sok ismerősöm is megerősítette – hasonlít rám a legjobban. Hogy ez nekem jó-e, nem tudom, tekintve, hogy olyan megosztó szegény fiú, de nem tagadhatom le a „gyereket”. George akkor született, amikor a hit fontos része lett az életemnek, ő ennek a megtestesítője. Az ő világnézete az enyém is. Anna a kalandvágyó, álmodozó énemet kapta, és a reménytelen szerelmeket. Sarah örökölte az olykor felszínre törő, undok, hűvös énemet. Charlotte pedig olyan lány, amilyen bár én is lehetnék.

• Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Min dolgozol éppen és mi az, ami legközelebb megjelenik majd tőled? Miről fog szólni?

Sok könyv nektek. J Na, de komolyan… Igyekszem írni, és közben élni a kis életem. Most épp egy rövidebb spin off történeten dolgozom, amit remélem decemberben olvashattok, és egy második világháborús regényen, ami a náci Németországban játszódik, és két fiúról szól, akik barátok, de a háború kirobbanása után ellentétes oldalra kerülnek.

• Lenne valamilyen üzeneted az olvasóidnak? Oszd meg velünk!

Az, hogy borzasztóan hálás vagyok nekik. Amikor megírtam, és kiadtam az első könyvet, hihetetlenül boldog voltam, hogy akadt 1-2 idegen, akik rendeltek a könyvből. Mostanra egy szép kis olvasótáborom lett (oké nem több ezres tömeg, de nincs is arra szükség. J) akik közül lettek barátaim is, akik szeretik, sőt néhányan rajonganak a srácaimért, biztatnak, segítenek, és ez hihetetlen. A most megjelenő könyvem, és azok, amiken épp most kezdek dolgozni, már nekik/nektek íródnak, nem csak azért mert én ezt szeretem csinálni. Nélkülük nem volna az igazi, és talán már feladtam volna.

Nem mellesleg az írónő könyvét a 2018.-as év első félévének a legjobbjai közé soroltuk. Ezt a posztot itt tudod elérni: 

Könyvek, melyek számunkra 2018 első félévének a legjobbjai – azaz 16 + 4 könyv, amit szerintünk megéri elolvasni

Remélem élvezettel olvastad legújabb interjúnkat, hamarosan érkezünk a következő áldozatunkkal!