Ajánló:

Hivatalosan is bekerült a kedvenc íróim közé Tara Altebrando. Olyan témaválasztásai vannak, ami engem teljes mértékben lenyűgöz. A Távozás című könyvét rettentően imádtam, kicsit féltem is tőle, hogy ez gyengébb lesz, de számomra sokszorosan felülmúlta. Azt hiszem be kell vallanom, hogy az írónő szerettette meg velem a YA thrillert. Mondhat bárki bármit, én képtelen voltam letenni, amíg a végére nem értem. Folyamatosan tartotta bennem a kíváncsiságot, az érdeklődést, és egy jó adag feszültséget is. Mivel tinikről beszélünk, így külön kiemelném, hogy plusz pont volt, amiért a szerelmi szálat nem erőltette rám, nem akarta lenyomni a torkomon, éppen csak annyi volt benne a romantika, ami adott egy kis színt a történetnek.

Történet:

Főszereplőnk Kaylee Novell, egy 17 éves kamasz, akinek különösen nincs más gondja az életben, mint hogy jól tanuljon, sportoljon, a barátaival lógjon, és megkaparintsa magának Bennettet. Csakhogy egy nap beállít hozzá Liana, aki podcastot akar készíteni a szülőanyjáról Crystalról, és természetesen ehhez hozzátartozik Kaylee is. A lányt négy évesen fogadták örökbe, mivel az anyja börtönbe kerül miután megölte a saját fiát, Kaylee kisöccsét, és nem mellesleg az anya telekinetikus képességekkel rendelkezik. Liana egy sorozatot akar erről készíteni, kiakarja deríteni az igazságot. Kacsa, vagy valóban ilyen erő birtoklója Crystal? És vajon a lánya örökölte-e ezt a képességét? Kaylee két barátja Aiden és Chiara két különböző álláspontot foglalnak. Chiara mellszélességgel támogatja barátnőjét abban, hogy kiderítse neki is vannak-e ilyen képességei, illetve, hogy megcsinálja Lianával a podcastot. Aiden reálisan gondolkodik, nem hisz semmi ilyesmiben, és próbálja két lábbal a földön tartani Kayleet.

" Ó, Chiara! Mit tettél? "

A szülők próbálják lányukat visszatartani ettől az egész médiafelhajtástól, és megóvni őt a szülőanyja múltjától, de Kaylee úgy érzi, hogy muszáj kiderítenie az igazságot önmagáról, arról, hogy valójában ki is ő. Crystal elülteti a bogarat a fülében, hogy ő volt az aki megölte az öccsét, és már baba korában is furcsa dolgokat produkált.

" Mi van akkor, ha az öcséd sokat sír? Mi van akkor, ha az anyád azt mondja neki, hogy fogja már be a mocskos pofáját, de ettől csak még jobban sír? Mi van akkor, ha próbálod csitítani, de ugyanúgy nem tudod, hogyan kell, mint ahogy a cipődet sem vagy képes felhúzni önállóan? "

A lány feje felett egyre nagyobb a viharfelhő, már nem tudja kiben bízhat, kik azok akik valóban mellette állnak. Az iskolában egyre többen fordulnak ellene, gyilkosnak nevezik, és félnek tőle. Vajon mi az igazság? Beigazolódik Crystal vallomása, miszerint nem ő ölte meg a fiát? Kaylee hogyan birkózik meg mindazzal, ami a nyakába hullik? Képes lesz ugyanolyan "normális" maradni, vagy ez az egész lehúzza a mélybe? Maga a tény, hogy mennyire tönkreteheti az embert a hírnév, legyen az bármilyen, ebben a könyvben megmutatkozik. Mindannyian kiakarunk tűnni kicsit a normalitásból, és megmutatni a világnak, hogy igenis vagyunk valakik, csakhogy ez nagyon rosszul is elsülhet. Nem mindenki képes elviselni az állandó "rivaldafényt", és bármennyire is hisszük azt, hogy ez jó dolog, akár az életünkbe is kerülhet. Tara Altebrando ennek a rivaldafénynek egy kis morzsáját mutatta meg, mégis megdöbbentő volt olvasni, hogy mennyire kitudnak fordulni önmagukból az emberek, ha arról van szó, hogy a címlapon szerepelhetnek. Csupán öt perces hírnév, és már nem is ugyanaz az ember néz vissza ránk a tükörből.

Fülszöveg: